Simándy nem volt lágy szívű, de mindaz, amit látott és tapasztalt, már neki is sok volt. Talán azért, hogy ne gondoljon az ismert szörnyűségekre, belevetette magát az úri élet könnyű és csábító áradatába, evett, ivott, mulatott, és az éjszakáit nőkkel töltötte. Az úri hölgyek azokban a hónapokban számlálatlanul nyüzsögtek Szegeden, ismeretséget kötöttek, bizonyos előnyöket remélve, a megszálló antantmisszió tisztjeivel, főleg franciákkal, és az sem érdekelte őket, hogy milyen a bőrük színe, fehér-e vagy fekete. Simándy őrnagy kedvére válogathatott a szegedi vagy az éppen odamenekült hölgyek sokaságából. Nem hagyott ki egyetlen kínálkozó alkalmat sem. Persze ezeket a szerelmi kapcsolatokat felhasználta információk gyűjtésére is. Az igazsághoz tartozik, hogy nem tetszett neki új beosztása, n
