Teltek-múltak a hetek, a hónapok, közeledett a háború. A Német Birodalom már nyíltan fenyegette Lengyelországot és Csehszlovákiát, de a közelmúlt történetét te legalább olyan jól ismered, mint én. Tavasszal megismerkedtem a templomban egy csinos, barna szemű lánnyal. Turbéky Ilonkának hívták. Nagyon megtetszett. Szemében mindig mosoly bujkált, barna haját középen szétválasztva, varkocsba fonta, hol fehér, hol világoskék, hol piros masnit kötött rá. Az evangélikus líceumba járt, akkor végezte az ötödiket. Mint később megtudtam, rendszeresen lejárt az egyházközség műsoros délutánjaira, ott hallott zongorázni. Sokszor felléptem, nem szégyellem bevallani, élveztem a sikert. Az ünnepségekre két haverommal egy kisegyüttest alakítottunk, dob, szaxofon, zongora, valóságos kis Jazzband volt. Kurucz
