A GYÁRBAN egyre szaporodtak a lopások. Az ellenforradalom előtt fegyveres őrség volt, most senki sem vigyázott az üzemre. Vámosnak főtt a feje emiatt, de a munkástanács nem törődött a dologgal. Vámos a pártszervezethez fordult.
Vas Bélának annyit sikerült elérnie, hogy Simon alezredes éjszakára járőröket osztott be, amelyek időnként az üzem körül is portyáztak. Ez az intézkedés azonban nem volt kielégítő.
Béla Rieglerrel is beszélt. Kereste az öreggel az együttműködést, szeretett volna jó kapcsolatot kiépíteni vele, mert becsületes embernek tartotta. Béla azonban észrevette, hogy Riegler nem tud felmelegedni iránta, nem bízik benne. A fiú ragaszkodását azzal is ki akarta mutatni, hogy keresztnevén szólította őt, de az öregnek ő továbbra is „Vas elvtárs” maradt. Egy valaki volt, akit Rieg
