CSATAY gondolatokba mélyedve ült Varga doktor lakásán. Délután sikerült találkoznia Stevensonnal. Kétségbeesve elmondotta a legújabb fejleményeket. A diplomata bosszús arccal hallgatta végig, és különböző kérdéseket tett fel.
– Ki az a titkárnő?
– Közelebbről nem ismerem. Valószínűleg volt államvédelmista. Annyit tudok, hogy a Belügyminisztériumban harcolt. A vőlegénye pedig nyugaton van.
– Említett valami Doktort is?
– Igen. Fiatal egyetemi docens, aki a harcok alatt átállt a kommunistákhoz. Most a kerületi pártbizottságon dolgozik. Uram – mondta Csatay –, értse meg: egy percig sem maradhatok. Életveszélyben vagyok. Én megtettem mindent. Van már csoport, amelyik dolgozik. A gyárban is megzavartam a dolgokat.
– Kevés, Csatay úr… kevés. Még maradnia kell.
– Nem maradok – jelentette ki
