CSENGETETT. Senki sem jött ajtót nyitni. Pár percig várt. „Megpróbálom később – gondolta –, egy órára beülök a presszóba.” A ház mellett fényesen kivilágított eszpresszó volt.
A fiú belépett a színes neonnal világított helyiségbe. Pesten nem nagyon szeretett ilyen helyekre járni, kisebbségi érzése volt. De most nem akart az utcán ácsorogni. Kabátgallérját lehajtotta, végigsimította a haját, körülnézett a teremben. Hátul, az ajtó mellett, üres asztalt vett észre. Áthaladt az alacsony asztalok között, leült. Kabátját pesti szokás szerint a székre tette.
A presszó nem volt túl előkelő, csak a világítás tüntette fel annak. A terem jobb oldalán meghitt hangulatú boxok sorakoztak egymás mellett.
László rumot és feketét rendelt. Szorongó érzését akarta feloldani. Félt. Hanyag mozdulattal rágyú
