ERZSI elgondolkodva ment végig a műhelyen. A forgácsoló gépek egyenletesen duruzsoltak. Kárász munkába merülten állt a gépe mellett. Kék munkanadrágja két oldalt olajos volt, haját rugós drótdarabbal szorította le. Amikor meglátta a lányt, ránevetett, leállította a gépet, kezét beletörölte nadrágjába.
– Jöjjön ide– integetett.
Erzsi megállt a fiú mellett. Kárász elővette zsebéből a cigaretta csomagot. Az is olajos volt, mint a keze.
– Gyújtson rá – kínálta a lányt. – Valódi Kossuth.
– Köszönöm, most nem – hárította el Erzsi.
Kárász rágyújtott.
– Mi lesz a felvételemmel. Erzsike?
– Nem kapta meg az értesítést? Holnap tárgyalja a taggyűlés.
A fiú gondolkodott. Nyelvével dohánydarabkát szedett le szájaszéléről, kiköpte.
– Az én ügyemben nem az intéző bizottság dönt?
– Maga új párt
