RIEGLER jóízűen falatozott az önkéntes gyárőrség ideiglenes őrszobájában.
Sugár Robi az asztalnál olvasott. Erenburg Vihar című regényét falta már harmadik napja.
– Nem vagy éhes, fiacskám? – kérdezte az öreg.
– Már vacsoráztam. – A fiú nem nézett fel a könyvből. Riegler sült húst szúrt a bicskája hegyére, kevéske sót hintett rá, lassú mozdulattal szájába tette.
– Cudar hideg van kint. Egészen átfáztam.
– Van vagy tíz fok… – válaszolta a fiú. Nem volt ínyére beszélgetést kezdem.
Az őrség pihenő tagjai az ágyakon heverésztek, olvastak, szunyókáltak. Szeges Barabással sakkozott.
Robi olvasott még, majd becsukta a könyvet, s elgondolkozva az öreghez fordult:
– Béla bácsi, maga olvasta a Vihart?
Riegler éppen azon ügyeskedett, hogy levágja a kenyér héját. Figyelmét lekötötte a művelet
