Szerelem három tételben

Fejezet 9

– Ne hagyja abba – kérlelte Sikorszky a lányt –, beszéljen még. – Szulita beszélt anyjáról, Petényi Helgáról, aki Svájcban végezte az iskoláit, ott ismerkedett meg Csitáryval, a fiatal diplomatával. Az volt az érzése, hogy a kapitányt igazából nem a Csitáry–Petényi család története, csakis ő, Szulita érdekelte, és valószínűleg azon törte a fejét, hogy hogyan tudná levenni őt a lábáról. Arra gondolt, végül is tizenhét éves múlt, fejlett és szép, s ahogyan mondták, akkor is jól néz ki, ha nem kenceficézi ki magát. Teste arányosan formás, melle asszonyosan telt, de melltartót így sem kellett viselnie.

Természetesnek tartotta, hogy Sikorszky szeme megakadt rajta. Persze azzal is tisztában volt, hogy a kapitánynak legalább két éve nem akadt dolga nővel, s így egy nála sokkal csúnyább lányon is megakadt volna a szeme. Nem volt itt szó szerelemről, és ha azt mondta volna a lánynak, hogy szerelmes belé, biztos, hogy Szulita leköpi, mint hazug embert.

A kapitány a lány mellé ült, átölelte a vállát. Szulita zavarban volt. Mióta nagylány lett, sokszor csókolózott, Buday Jancsival, mással is, azok is veszélyesek voltak, de nem kellett félnie attól, hogy elveszti a szüzességét. Most viszont tudta, hogy nagyon közel áll hozzá. Ellentétes érzések, vágyak ébredtek benne. Szeretett volna már túl lenni mindenen, ugyanakkor félt is, hogy mitől, maga sem tudta. Sikorszky magához ölelte, megcsókolta, tenyerét becsúsztatta a lány trikója alá, ráfeszítette a mellére, másik kezével megpróbálta lefejteni róla a fürdőtrikója vállpántját, de az nem sikerült, mert Szulita megfeszítette a karját. Furcsa módon józan maradt. Kibontakozott az öleléséből, és kicsit cinikusan azt mondta:

– Kedves kapitány, nem vagyok prűd, de bizonyos elvekhez görcsösen ragaszkodom, például ahhoz, hogy ártatlanságomat ne egy csónakban veszítsem el a Balatonon. Tudja, nem ragaszkodom a baldachinos ágyhoz, de a civilizált emberi körülményekhez annál jobban.

– Bocsásson meg – suttogta Sikorszky, és Szulita jól látta, hogy szinte összeroppant. Talán arra gondolt, hogy nem szép dolog, ha visszaél a vendégjoggal, Csitáryék barátságával. Visszaült a helyére. Láthatóan zavarban volt, nem mert a lányra nézni.

A nyár forró volt, Szulita legszívesebben reggeltől estig úszott, evezett volna a vakáció hátralévő napjaiban. Másnap a kapitány újból megkövette őt, és arra kérte, hogy szüleinek ne szóljon a történtekről. Nagyon szégyelli magát.

– Nevetséges – mondta Szulita –, nincs mit szégyellnie. Természetesnek tartom, ha egy a családjától távollévő, magányos ember kalandokba bocsátkozik. Én megértem magát, Jan – mondta –, azt hiszem, tökéletesen értem, remélem, maga is megért engem.

– Maga úgy beszél, kedves Szulita, mint egy tapasztalt, negyven-negyvenöt éves asszony. Úgy tűnik, mindent tud a szerelemről, de nem vagyok benne biztos, hogy ez hasznos is.

Úgy látszott, Sikorszky megnyugodott. Beszélt szép szőke feleségéről, Hannáról, két gyerekéről, a hároméves Wandáról és a hatesztendős Janról.

– Tudja, kedves Szulita, ha a családomnak bántódása esik, én nem fogok kegyelmezni egyetlen németnek sem.

A bosszú és a gyűlölet rossz tanácsadó, válaszolta neki Szulita. De lehet-e győzni a háborúban gyűlölet nélkül? – kérdezte később önmagától a lány. – Nem törvényszerű-e, hogy gyűlölniük kell azokat, akik megtámadják szülőföldjüket, elpusztítják otthonukat, legyilkolják szeretteiket. Vajon ő nem gyűlölné-e azokat, akik bántanák szüleit, nagyszüleit? De igen, gyűlölné őket teljes szívéből, szenvedélyesen, és biztos, hogy meg is tudná ölni őket.

Tetszett neki a kapitány, de bármennyire tetszett is, nem tudta feledtetni azt a másik menekültet, azt a francia hadnagyot, akit Károlyi mester, a szobrász mutatott be neki. Olykor, ha a kelleténél kedvesebb volt Sikorszkyhoz, furcsa módon lelkifurdalást érzett, mintha megcsalta volna Jean Durant, holott a hadnaggyal csak néhány szót váltott a szobrász műtermében. De a fiatal francia tekintetéből jól látta, hogy ő sem közömbös neki.

Szulita apja néhány nap múlva megjött a klinikáról. Szemgyulladása krónikus volt, négyóránként orvosságot kellett csepegtetni a szemébe, ez kellemetlen volt. Nem olvashatott. Jó kedélyét mégsem vesztette el, legalábbis így játszotta el azt a szerepet, amit elvállalt, nem akarta ugyanis, hogy családja pánikba essen. Szulita tudta, hogy apja játszik, bár nagyon aggódott érte, belement ő is a játékba. Napközben segített neki, felolvasta azokat a bizalmas jelentéseket, amelyeket a futár hozott le Pestről, apja pedig neki diktálta le a véleményét a jelentésben foglaltakról.

A lányt érdekelte a politika, sok mindent világosabban látott, mint a nála idősebbek. Anyja a politika helyett rendületlenül és kitartóan látogatta az ismerőseit, barátait, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy valahol meg fogja találni azt az előkelő, úri családból származó fiatalembert, aki Szulita férje lesz. Szulita, a hűséges feleség, majd két-három gyereket szül, és férjével együtt munkálkodva gyarapítani fogja a család jó hírnevét, vagyonát, mert a vagyon a biztonság, a biztonság pedig a függetlenség és a nyugodt, boldog élet alapja.

Esténként a család kiült a teraszra. Még nem lépett életbe az elsötétítési rendelet, de a szúnyogok és az éjszakai bogarak, pillék miatt nem gyújtottak villanyt.

Csitáry és a kapitány a háborúról beszélgetett. Csitáry nem értett egyet a Szovjetunió elleni háborúval. Szerinte a magyar katonáknak semmi dolguk sincs az ország határán túl, nem fogadható el az a magyarázat, hogy a szovjet hadsereg veszélyezteti az ország biztonságát. A kapitány cigarettázott, és arról beszélt, hogy Hitler végzetes hibát követett el, amikor megtámadta a Szovjetuniót. Szerinte a nácik el fognak vérezni az orosz síkságon. Reméli, hogy a magyarok időben szakítani fognak Németországgal és kilépnek a háborúból. Csitáry szivarra gyújtott.

– Nem könnyű a szakítás – mondta. – Nem mintha nem volnának németellenes politikusaink, akik a háborúból való kiugrás hívei, vannak, de a hadsereg vezetői között sok a németbarát.

Szulita csodálkozott, hogy apja mennyire őszinte a kapitányhoz. Később a férfiak arról beszélgettek, hogy az Észak-Amerikai Egyesült Államok belép-e a háborúba. Csitáry szerint az USA egészen biztosan be fog lépni a háborúba, mégpedig hamarosan, és az végérvényesen eldönti a háború kimenetelét. Az amerikai hadigazdaságot a németek még akkor sem ellensúlyozhatják, ha sikerülne mozgósítaniuk a megszállt országok iparát és mezőgazdaságát. De ez nem sikerülhet, mert Norvégiától Görögországig harcolnak a hazafiak a megszállók ellen. Legerősebb a partizánharc Jugoszláviában. A kapitány sokáig hallgatott, aztán felhajtott egy pohár bort, majd azt mondta:

– Követ úr, mi történik velünk akkor, ha a németek azt követelik a magyar kormánytól, hogy a lengyel menekülteket adja ki nekik?

– Ez könnyen megeshet, kapitány úr – mondta Csitáry. – A németek ránk nehezedő nyomása egyre erősebb, valamit mindig követelnek. Most gabonát, húst, katonát. Ki tudja, hogy holnap mit tűznek napirendre.