– Mikor beszéltél a barátaimmal?
– Wéber Ernővel két napja.
– Ernővel? Hol? – Zoltán felvillanyozódott, izgalommal nézett bátyjára.
– Egy politikai büntető zászlóaljat kaptunk. Annak egyik igen illusztris tagja a barátod. Úgy látom, ő bizalmasabb hozzám, mint te. Becsületesen a szemembe mondta: „Százados úr, én kommunista vagyok. Amíg élek, a szocialista Magyarországért fogok harcolni.”
– Agyonlőtted?
– Nem vagyok gyilkos. Neki ez az elve. Tisztelem. Vállalja a következményeket. Következésképpen a büntető zászlóaljat. Ha szabotál, ha meg akar szökni, ha szervezkedik, vagy lázadást szít, a törvény értelmében…
– Felkoncoltatod – szólt közbe Zoltán. Mereven a bátyjára nézett. – Az az érzésem, hogy engem is felkoncoltatnál adott esetben.
Kárász István ivott.
– Magamat sem kímélem. De g
