Az egyszerű sötétbarna nyersfaasztalunknál nyugodtan falatozgattunk a hely egyetlen specialitásából, a hamburgerből, amikor egyszer csak odaállt elénk egy dülöngélő roppant szőrös és büdös helybéli mezőgazdász.
— Te, rrrrrá… kacs… kacsintottál Mama… Margaretre — dadogta, miközben a nem egészen tiszta kezével Stephen vállát kezdte bökdösni.
— Menjél már innen! — mondta neki Stephen válasz helyett, és lesöpörte a kezet a válláról, majd jóízűen beleharapott a hamburgerébe.
— Mamamargaret azzzz… enyém! — közölte a szőrös-büdös gazda, és a változatosság kedvéért most a saját mellkasát ütögetette.
— Jól van, a tiéd, de most már hagyjál minket enni — jegyezte meg Stephen, s anélkül, hogy a férfire nézett volna tovább majszolta a burgerjét.
A szőrös-büdös igen részeg gazda meg akarta ragadni
