ANGYALOK
Ezer és néhány száz kilométert gyalogoltam akkor már. Rongyos voltam és éhes, de fáradt nem voltam, egy cseppet sem. Az igazi vándor sohasem fáradt, mert otthona az egész világ, s úgy jár országutakon által, mintha saját kertjében andalogna. De rongyos, a ruházatát arra bízza, aki felruházza a mezők liliomát. És éhes, mert az igazi vándor alázatos, és nem akar jobban terhére lenni sem Istennek, sem embernek, mint egy dalhordó madár.
Valahol München közelében utolért egy teherautó. Ezrével zörögnek végig a bajor utakon söröshordókkal ezek az éktelen jószágok, és az ezeregyedik tudja, hogy néki kell felvenni az éhező vándort.
Hanyatt feküdtem a négy deszka között, a kocsi fenekén. A négy deszka elzárta előlem a világot. Csak az ég látszott, amely olyan közel hajolt hozzám, hogy k
