HÁBORÚS ESTE
– Ki jön be? – mondotta a félbolond Andris, aki a katlan mellett egy zsámolyon ült, és kukoricát morzsolt.
Andris nyáron bojtár volt nálunk, ilyenkor télen fát, vizet hordott a konyhára, s ezeken a néma estéken kukoricát morzsolt a katlansarokban. A világháború legközepét éltük akkor, s olyanok voltak ezek a téli esték, mintha valami döngő léptekkel közelgő óriás rém vetette volna árnyékát házunkra. Ilyenkor este, mintha közel jött volna a háború, mintha ott dúlt volna a hegyen túl, amely a kertünk végében kezdődött. Ha a fagy nagyon erős volt, szinte hallani véltük a kardok csattogását az erdő felől.
Apám kint volt a háborúban, anyám bent a szobában meleg alsóruhát kötött a katonáknak.
A konyhában négyen voltunk. Mari néni, a remegős kezű öreg cseléd, aki edényeket csörge
