AZ EGYETLEN
Sokszor láttam már kórház előtt várakozó parasztasszonyokat. Láttam olyanokat, akik a halottukat várják, kezükben egy csomó ruha van. A kabát üres ujja vagy a nadrágszár lelóg a térdükig. Láttam a könnyeiket. Másmilyenek ezek, mint az úriasszonyoké, ha halottat siratnak. Nincs bennük panasz, nincs lázadás, nincs semmi düh. Csendes szertartás ezeknek a sírása a halál ünnepén. Kivétel volt ez alól, és éppen ezért lepett meg egy szürke kendős asszony viselkedése a kórház folyosóján.
A beteg abban a szobában volt, ahova én igyekeztem, hogy egy gyermeket meglátogassak. Az asszony megfogta a karomat, mikor a kilincsre tettem a kezem.
– Az Isten áldja meg! – szinte sikongva szólt. – A jó Isten áldja meg, segítsen a fiamon!
Nyilván orvosnak vélt engem is. Egy arasznyira nyitottam m
