A BETŰ ÖL
A július talán sehol a világon nem szebb, mint itt, az Olt partján. S nekik ott áll a villájuk közvetlen a sebes patak mellett. Fehér tornya tündöklik a sötét tornyok között. A magas, fehér fal töve lehet vagy húszlépésnyire az Olt szakadékos partjától, de olyan meredek itt a hegy, hogy ha egy cigarettavéget kihajítanak az ablakon, az Olt habjai közé hull.
Arrább, a víz folyásának irányában azonban féloldalra dűl, majd egyre laposodik a kert. Ahol a filagória áll, már egészen vízszintes. A fenyők helyett itt kövér tölgy ad árnyékot, s az enyhe lejtésű part kavicsai között szitakötők járnak.
Az ebédet rég elköltötték, elmúlt a rövid délutáni álom ideje is, a nap a füzes felé igyekszik, és szűnt a kánikula, Szép lehetne itt az élet, szebb, mint bárhol máshol a világon, ha nem fé
