LÁNYOK A CSATATÉREN
A balatonszentgyörgyi vasútállomáson a háború óta még nem gyulladt ki villany. Sötétben várakoztunk kora este óta. A váróteremben nem volt pad, és bűzös volt a szétszórt ételhulladéktól, amely közt éjszakára elültek a legyek. Ha egy szál gyufát gyújtottak a dohányos emberek, látszott, hogy a plafon, a fal fekete a nyüzsgő bogaraktól. Kinek lett volna kedve ebben a váróteremben tanyázni? Kint, a sötét és kopár pályaudvaron verődtünk össze kisebb-nagyobb csoportokba.
Eleinte álltunk, és összegombolt kábátokkal vártuk a szeptemberi hideg éjszaka érkezését. Később leültünk a csomagjainkra, de a hideg nem érkezett. Langyos, puha sötétség fogott körül bennünket, akik közül sokan már napok óta utaztunk. A lábunk lassan csúszott ki alólunk a kavicsos talajon, a csomag a derek
