II. FEJEZET
A RÉMÜLETES VENDÉG
Szűk csigalépcsőn mentek le a kapitány kabinjához. A kabin kerek ablaka már a víz színe alatt volt. Különös, zöldes fény derengett a tágas helyiségben.
– Ingyen hangulatvilágítás – nevetett a kínai. – Ide szoktam visszavonulni, ha a mindennapi élet gondjai meggyötörnek.
Hughes körülnézett. A kajüt falát színes terítők fedték, rajtuk fantasztikus figurák, furcsa, tátott szájú és sarlós körmű sárkányok, nagy szemű oroszlánok, elkorcsosult és ijesztő fák, vízesések, roppant halak és színes madarak. Furcsa mesés világ élt ezeken a tarka térítőkön, mely sehogyan sem illett a duzzadt, gonosz arcú emberhez. Tsang két elsárgult ópiumpipát és egy lakktégelyt vett ki az asztalfiókból.
– Nem volna kedve megkóstolni az ópiumot, mister Hughes?
A detektív megütközve
