Én a házasságuk első esztendejében kerültem hozzájuk. És az első évek boldogak voltak a számukra, az én számomra meg nyugalmasak. Mert az öregek teljesen az egyedül maradt kisebbik lánnyal voltak elfoglalva. Taníttatták, öltöztették, báloztatták. Mihozzánk ritkán jöttek, és ha ott voltak, akkor sem tudtak mást, mint Ellának, a kisebbik lánynak a fényképét mutogatták. Ha pedig eljött az Ella kisasszony, annak mindjárt okvetlen zongorázni kellett, majd énekelni. Aztán angolul társalgott a gazdámmal, mert erre is taníttatták. A gazdámnak dicsérni kellett a nyelvtudását, a zongoraművészetét, az énekét, mindent. Nemegyszer hallottam, mikor eltávoztak, hogy Zoltányi úr dühösen kifakadt:
– Most aztán egy-két hónapra megint elegem van ebből a kis majomból.
No de ettől eltekintve boldogok voltak
