De ezt most hagyjuk is.
Szóval mit szépítsem, az én asszonyom is csak egy asszony volt, és képes volt elhinni ezt a szamárságot. Biztos vagyok benne, hogy nem azért, mintha olyan igen nagyon szerelmes lett volna a férjébe. Sőt, mint már előbb említettem, volt abban egy kis hidegség, ahogy az ura kedveskedését fogadta. De most mégis vérig volt sértve, úgy megbántották büszkeségében, hogy ezt nem tudta megbocsátani nekem. Éppen nekem, mikor – Isten látja lelkemet – én egészen ártatlan voltam a dologban. És főképpen nem tudta megbocsátani a férjének azt, amivel tulajdonképpen még az öreg nagysága sem gyanúsította, hiszen tulajdonképpen csak rólam pletykázott, hogy így meg úgy meresztem rá a szemem. Hallottam egy mondatát, amit az öreg nagyságának sírt el, mikor az telebeszélte a fejét.
– Ne
