– Így ni, pihenjünk egy kicsit – szólt. A teljesen szokatlan viselkedésből már gondoltam, hogy valami igen fontos dolgot kezd ott el, de arra azért nem számítottam. A zsebkendőjét előkészítette a síráshoz, úgy beszélt hozzám.
– Ide figyeljen, Zsuzsa, olyan bizalommal fordulok magához, amilyenre talán még nem volt példa egy úriasszony és a háztartási alkalmazott között. Amire most megkérem, azt természetesen nem kötelessége teljesíteni, bár ha megteszi, egyrészt olyan jót cselekedett, amiért az Isten is megjutalmazza, és azonfelül azt kérhet tőlem, amit akar. Előre megmondom, hogy én semmi árat sem sokallok ezért.
Ekkor aztán elkezdte mondani azt, amit úgy is tudtam, mert hiszen mondtam már, hogy nem volt titkuk előttem. Szóval őt az Isten úgy megbüntette a lánya halálával, ahogy csak a l
