Hirtelen elhallgatott. Firedi hallgatta a mély és heves lélegzetvételét.
– Mi az, tán nem jól érzi magát, Zsuzsa?
– De igen, Firedi úr, csak a szívem nagyon dobog. Ne haragudjék, most nem tudom folytatni. Nagyon elfáradtam. Hiszen ezekben az elmúlt napokban annyi minden történt. Majd később még elmesélek mindent, de most elfáradtam. Úgy belemerültem ebbe a történetbe. Nem kellett volna ilyen szaporán beszélnem. Hiszen ezt nem lehet lélegzettel bírni. Nem is szoktam én ennyit beszélni, nem tudom, mi jött rám most?
– Szegény Zsuzsa! – Firedi megint csak ennyit tudott mondani, és kicsit magához szorította, de a lány felszisszent.
– Jaj, vigyázzon, még fáj. – Két kezét megint a megduzzadt mellére tette.
– Csak még azt az egyet mondja meg – szólt valamivel később a hentes –, hogy az a gyer
