A kottamásoló hallgatott.
– No jól van, azért nem kell megsértődni. Ennél már sokkal nagyobb gorombaságot is mondtam magának… Maradt egy tányér gulyásleves délről. Megeszi, Jerzi?
Behozta a meglangyosított levest.
– Egyék, Jerzi, egy kis meleg ételt. Mindjárt nem érez olyan olthatatlan nosztalgiát a jó háziasszonyok iránt… Ez hiányzik magának.
Henriette volt a napos. Az öreg hölgyek ugyanis minden alkalomra kijelöltek maguk közül valakit, aki már közvetlen az ebéd utáni időben megjelenik a cukrászdában, és asztalt foglal. Rendel magának egy szimpla feketét, és ott gubbaszt vagy három óra hosszat egyedül, távol tartva az asztaltól a közben érkező vendégeket. Eleinte a helyiség meglehetősen üres volt, csak lassankint foglalták el az asztalokat hasonló korú magános hölgyek, hasonló célból
