Az asszonyok szeme mind a lányon pihent, Huszáriné késett a válasszal.
– Én azt hiszem, ennél okosabb dolgot nem is lehetett volna kitalálni – mondta Henriette, és szemét nem vette le a lányról.
– Különös – folytatta aztán –, mióta megláttam ezt a lánykát, azon töröm az eszem, kihez is hasonlít. Most rájöttem, csodálkozni fogtok. Én voltam ilyen ebben a korban. Ilyen volt a hajam színe. Nézzétek meg, a szemem most is ilyen. Azt hiszem, egyforma magasak vagyunk. És ez a rózsaszínű bőr. Abban az időben széles karimájú kalapot hordtunk, és meg tudtuk az arcunkat óvni a szeplőtől. Talán ennyi volt a különbség. De a te fitos orrodon nem áll rosszul az a néhány szeplő.
Berczyné is úgy találta, hogy leghelyesebb lesz, ha a lány odakerül Huszáriné házába. Hozzátette, hogy úgyis örök veszélyben
