– Vacsoráztatok? – kérdezte végül az urától.
Henriette felelt neki.
– Hogyne, kedves Zsuzsám. Hideget ettünk. Főzz magadnak teát, és egyél te is. Éhes lehetsz. Ilyen soká tartott az az értekezlet?
– Nem vagyok éhes – mondta Zsuzsa. Majd gondolt egyet, s hozzátette. – Jó volna, ha még egy ideig itt maradnál, Károly. Én addig rendet teszek a szobánkban.
Azzal ott is hagyta őket. Átment a szobájukba, házi ruhát vett, aztán kitárta az ablakokat, és takarítani kezdett. Nem törődve azzal, hogy késő van, szétrakta az ágyneműt, felszedte a szőnyegeket, és nem sokkal később hallgathatták a másik szobában a parkettkefe ütemes súrlódását.
Volt ideje alapos rendet teremteni. Éjfél elmúlt, mire Berec albumaival a hóna alatt megjelent. Akkorra már áthúzta az ágyneműket is.
– Milyen ostobaság ilyen
