– Ebben igaza van, asszonyom. És eszerint ha ez a házasság boldog lenne, Zsuzsában kellett volna csalódnom.
– És ez magának rettenetesen fájna.
– Hát fájna, mit tagadjam. Bizony fájna.
És Zitának ez úgy tűnt fel, hogy az öregember őszintén mondja.
– Furcsa ember maga, Jerzi. Néha olyan komisz, mintha az ördög bújt volna bele, máskor meg elérzékenyül, mint egy szerelmes diák.
– Berecnét a telefonhoz kérik – hangzott végig a kiáltás a munkatermen. Zsuzsa felállt a varrógépe mellől, letisztította szoknyájáról a ráhullott cérnaszálakat, és odasietett Petterné íróasztalához.
Az üzemrész vezetője szerencséjére nem volt a teremben, egyik munkásnő vette fel a kagylót, és most a kezébe adta.
– Te vagy, Zsuzsa? – hangzott a kagylóban Gizi sivító hangja. – Nagy nehezen kikerestem a telefonszám
