Jerzavecz szobájából fény áradt ide. A kottamásoló még hangjegyeit rótta íróasztalánál, mikor a riasztó zajra figyelmes lett. Egy fotelhez vezette Zsuzsát, leültette, Henriette éjjeliszekrényén egy pohár víz volt, azt a tenyerébe öntötte, s mosdatni kezdte a már egészen elernyedt asszonyt.
Ekkor megjelent a szobában Berec, már a derekán gondosan összekötött házi köpenyben.
– Hagyja ezt az asszonyt – szólt szigorú hangon Jerzaveczre. – Ne avatkozzék a családi életembe.
Jerzavecz udvariasan fejet hajtott, bevonult a szobájába, betette maga mögött az ajtót, kizárva innen a fényt.
– Azóta az egész család viszonya megváltozott hozzám. Berec úgy néz rám, mintha a lakásba furakodott ellenség volnék. Henriette kerül, amennyire lehet. A köszönésemet is csak úgy fogadja, hogy rám sem néz. Egyszó
