Diszharmónia

Mintha egy olasz neorealista film peregne a szemünk előtt,

úgy olvassuk a Diszharmóniá-t. Mint

minden Tatay-regényben, ebben is áradó cselekményt, fordulatos történetet

kapunk a jól jellemzett alakok mellett. Sára szép szőke kislány a regény

elején. Az első jelenetek egyikében szülei, akik véletlenül meztelenségében

pillantják meg, elámulnak: felnőtt a lányuk, noha épp csak gimnazista. A regény

végén Sára elvált asszony, s tündéri kislányát Zita, Sára anyja éppen kilopja

az országból. A két időpont között eltelt években akaratok és szándékok,

szenvedélyek és hideg érdekek csapnak össze. A történet számos része akárha a

bűnügyi irodalomból került volna a regénybe. De itt, a regény meseszövésében

tartalmas lélektani motiváció, kitűnő megfigyelések erezik át. Az író hangja

nyugodt, egyenletes, első látszatra szenvtelen, de a tárgyilagos előadásmódot

helyenként tartózkodó együttérzés vagy élénk humor, másutt irónia, sőt gúny

színezi át. A Diszharmónia mai

történet, de kísérteteivel jelen van benne a múlt is.