– Hát nem te mondtad, hogy Angliában soha senki nem kér ilyesmit?
– No persze, ez is hülyeség. Az ember évtizedek óta hordja magával a félelmet, mint az árnyékát. Mert ki van olyan manapság, akit soha meg nem ijesztettek?
– És hol van olyan hely, ahol az ember a bűneit elfelejti?
Ilyen volt Edinburgh. Legalábbis három napig ilyen volt. Mert a lengyel pincér olyan lakosztályt foglalt a számukra, mely felülmúlta Zita álmait. És kisült, hogy a távolság, az idegen föld magában nem, de a szálló pompájával együtt igenis el tudta hallgattatni a lelkiismeretet.
Felesleges volt egy lépést tenni, a város páratlan, bár komor szépsége feltárult előttük az ablakon át. Legalábbis Zita semmi szükségét nem érezte annak, hogy kilépjen a szállodából. A szobát is jóformán csak az étkezések idejére hagyta
