– No? Hímezel? Faragsz?
– Nem, én csak mintákat égetek a kész mütyürkékbe. Ismerted az apámat! Nahát! Örököltem az őstehetségét. Hagyd a lábamat. Milyen faragatlan vagy.
– Eljöhetnél hozzám, illemre tanítani.
– Majd ha hülye lennék. Ismerem az ilyeneket. Szemben lakom a művészházzal. Néhány szobor meg egy rozzant sezlon… Vidd csak oda azt a kettőt órabérbe! Az olyasmi nem az én esetem. Ha érdekel a társaságom, látogass meg te. Sőt a régi barátság nevében meghívlak vacsorára.
– Óriási! Ilyen nagy nő lettél! S mit szól hozzá a Teri meg a sógorod?
– Nincsenek. Enyém a lakás.
– Mi lett velük?
– Kiutáltam őket. De olyan alaposan, hogy még a városból is elmentek. Az ilyesmiben csak kitartónak kell lenni.
– Te? Kiutáltad őket?… Fenomenális! A saját lakásukból…
– Hogyhogy a sajátjuk? Nagy
