Ekkor már eloltották a villanyt, hogy elalusznak, de Rózsinak csak járt a szája, és kacarászott közben. Mint a csobogó patak.
– Én sem bújtam azért a pad alá, mikor az észt osztogatták. Kirúgtad a diákomat, te szemét. Mindig csak ez járt az eszemben. No, egyszer a nagybátyámmal jöttem hazafelé a Békeparkból. Tudod, ő ott zenél, én meg egy kicsit csörögtem. Szép tavaszi hajnal volt, és azt mondta: Tudod, mit, Rózsi? Menjünk el a népfürdőbe. Az finom dolog ilyenkor. A zenészek között többen vannak, akik kedvelik munka után az ilyet. Mindig szerettem az öreget, hát elmentem vele. Ő be a férfi osztályba, én meg a nőibe. Igaz, hogy itt van fürdőszoba, de akkor onnan a Jóska engem már kitiltott, hát gondoltam, jó is lesz. Biztos ismered a Stollmárk Rudit, a gyúrót. Hát gondoltam, ha már ott vag
