X. FEJEZET
VÁRATLAN VENDÉG
VÁRATLAN VENDÉGDelius késő este tért haza lakására. Talán már éjfél is elmúlt, mikor a kulcsot a zárba illesztette.
A sötét előszobában botorkálva mindinkább átengedte magát az álmos kábultságnak. Belépett a szobájába, és amíg lecsúsztatta válláról felöltőjét, bal kezével a villanykapcsoló után nyúlt.
Ebben a pillanatban kesztyűs kéz fonódott baljára. Ismerős illat ütötte meg orrát.
– Delius úr! – suttogta valaki a sötétben. – Kérem, ne gyújtsa fel a villanyt. Előbb zárja be az ablakot!
Deliusnak tüzes vérhullám futott szívére és riadtan kalapált halántékán. Bágyadt álmossága vad izgalomra változott át. A szoba homályos derengésében kicsiny, vékony árny mozdult előtte, mint egy kísértet.
– Zoya – súgta megbűvölten, megragadta és megszorította a kis kezet,
