Július 3.
Apám a fotelban ül, elegáns, mint aki éppen bálba készül. Bársony galléros felöltőjéhez sálat vett fel, őszülő haja precízen hátrazselézve, épp csak a szivar hiányzik a kezéből. Még korántsem épült fel a szívrohamából, de ez jelen pillanatban egy cseppet sem látszik rajta. Anya kihúzott háttal áll mögötte, kezét a fotel támláján pihenteti. Tekintélyt és kompetenciát sugároznak így együtt, olyanok, mint egy, a Cosa Nostráról szóló könyv címlapfotója.
– Engedd be őket – int a kezével apa.
Kinyitom az ajtót, tekintetem azonnal Millie-éba fúródik, aki Marco kezét fogva belép a dolgozószobába. Bár kívülről nem látszik rajta, én azért mégis megérzem benne a feszültséget. Életében most találkozik először a keleti parti alvilág legnagyobb vezérével, az apja és a mostohaapja legnagyobb
