Július 6.
Apám irodájában gyülekezünk a birtokon, Enrico, Chris, az öreg és én. A hangulat feszült, mert a téma, mint mostanában szinte mindig, O’Leary. Pontosabban az, hogy hogyan csináljuk ki azt a szemetet. Az öcsém a falnak dőlve áll, és a fejét ingatva mondja:
– Még egy olyan alkalom, mint azon a partin, nem lesz, hiába is várnánk rá. O’Leary azóta már tudja, hogy vadászunk rá, és lefogadom, hogy megháromszorozta az őrségét.
– Ez világos, de ezen már nem tudok változtatni. Jól tudod, miért nem lőhettem le.
– Senki nem vádol emiatt, Sandro – szól közbe apa. – A fiadról volt szó. Abban a helyzetben hiba lett volna kockáztatni.
– Én sem hibáztatni akarom, csak arra gondoltam, hogy ezek után még nehezebb lesz a közelébe férkőzni.
– A pasas nem hülye – veti közbe Enrico. – Nem fog n
