Július 15.
Kinyitom a lakásom ajtaját, és mielőtt Millie akár egy szót is ki tudna nyögni, elkapom a derekát és magamhoz rántva vadul megcsókolom. Az utóbbi napokban, mióta nem láttam, majd belebolondultam, annyira hiányzott. Az utána való vágyakozás tölti ki a gondolataimat, amikor éppen nem Marco jár a fejemben. Az éjszakák is kurvára hosszúak mostanában, mióta tudom, hogy ő is egyedül fekszik az ágyában, alig 20 mérföldre tőlem.
A hajába túrok, hátrafeszítem a nyakát, nyögve a falhoz nyomom. Alig vagyok magamnál a vágytól, teljesen elvesztem a kontrollt. Ő is visszacsókol, de közben megpróbál leállítani, bár nem túl meggyőzően. Egyszerre dörgölőzik hozzám, és tol el magától, mint aki küzd az ösztönei ellen. Az érzés, hogy ő is kíván, elszabadítja bennem az állatot.
– S...sandro, várj
