A falnak támaszkodva állok, két kezem a fejem mögött összekulcsolva, miközben az öcsém velem szemben áll várakozón, feszülten. Lassan kifújom a levegőt aztán megszólalok:
– Ő tette. Ő lőtte meg apát egy kibaszott 7 mm-es magnummal.
– Ez most valami ócska vicc?
– Úgy nézek ki, mint akinek van kedve szórakozni? – ordítok rá ingerülten.
Chris mustrája az arcomat egy ideig, aztán elborul az arca, mintha csak egy sötét felhő telepedne rá, és cifrán káromkodik. Szinte repül az ajtó felé, és mire rájövök, hogy mit tervez, a keze már a kilincsen van. Én is utána ugrom, még épp hogy meg tudom ragadni hátulról a vállát, mielőtt belép a szobába. Alig bírom visszatartani, iszonyú erővel tépi ki magát a kezeim közül. Ha most hagyom bemenni abba a szobába, Isten irgalmazzon Millie-nek, mert hogy a t
