Huszonkilencedik fejezetAdam Stowe olyasmit érzett, amihez egyáltalán nem volt hozzászokva: hamarabb haza akart menni egy buliból, mintsem az véget ért volna. Hugo és Zara épp zajosan utánpótlást rendeltek a szingliasztal számára a bárpultnál – három palack pezsgőt néhány pezsgőspohárral –, és a közelgő tűzijátékról fecsegtek. Normál esetben Adam járt volna az élen, egy löketnyi kirt vagy amarettót töltött volna a poharakba, vagy felhajtott volna némi szezonon kívüli fagyöngycsókkoktélt, de ma este valahogy nem fűlt hozzá a foga. Kimerült volt, és letört, és a legkevésbé sem volt kedve tósztot mondani a boldog párra.
– Gyere, Adam! – mondta Hugo. – Henry és Cherie mindannyiunknak fenntart egy jó helyet legelöl.
– Menj csak előre! – felelte Adam, mosolyt erőltetve az arcára. – Még van egy
