Harmincadik fejezetSophie begubózva feküdt az ágyon, a takarót szorosan magára tekerve, de még ebből a helyzetből is látta az ég kék csíkját a függönyök alatt, és érezte, hogy megint forró, tikkasztó nap lesz.
– Reggelt, álomszuszék, nem akartalak felébreszteni. – Elmosolyodott, amikor érezte, hogy keze meleg bőrhöz ér.
Habár ez a hétvége nem pont úgy fog véget érni, ahogyan elképzelte, Sophie örült, hogy valaki mással találja magát egy ágyban – még ha az csak a húga volt is. Előző éjjel fél óráig várt a kupola erkélyén, hátha Adam visszajön, de mivel a férfinak nyoma sem volt, Sophie dühösen visszament az előcsarnokba, ahol Christa – végre-valahára – arra várt, hogy megérkezzen a taxi, ami visszaviszi a Hattyúba. A tetőn érzett izgalomhoz képest nagy volt a kontraszt, de amilyen drámaia
