– Tényleg? És hol találom?
– Már kijelentkezett – közölte a nő, a mellette lévő kulcstartó táblára mutatva.
– Mikor?
– Tíz perce.
– Rendben, megvan önnél a száma, amin elérhetem? Hogy visszakérjem a zakómat, természetesen.
– Nem adjuk ki a vendégeink személyes adatait.
– De ez fontos!
A recepciós enyhén, ám határozottan megrázta a fejét, a frizurája alig rezzent meg. Adam látta rajta, hogy élvezi a hatalmát, de azt is, hogy hacsak nem nyomja víz alá a fejét, egy szóval sem csikar ki belőle többet. Talán még úgy sem. Sóhajtva elment a pulttól, közben felpillantott az üvegbúra alatt kucorgó, kitömött mókusra. Úgy tűnt, gúny ül az állat szomorú szemében.
– Segíthetek?
– Sophie? – Adam kalapáló szívvel pördült meg, de nem Sophie volt az, hanem Cherie doktornő.
– Á, szia – üdvözölte,
