Tizenegyedik fejezetAdam a Hattyúhoz vezető gyalogösvényen állt, arcát az ég felé fordította. Ha az ember jól kinyitotta a szemét, látta, hogy nem teljesen fekete, inkább olyan mély sötétlila, mint a damaszkuszi szilva. Valami oknál fogva ez Adamnek a Harling Comprehensive-beli rajztanárukat, Mr. Berryt juttatta eszébe. Ő mindig azt hangoztatta, hogy a fekete festék használata csalás, ugyanis „valahol mindig van szín”. Adam a rajzórák legnagyobb részében Kate Mossról készített ceruzarajzokat, és együttesek logóit firkálgatta. Nem volt Mr. Berry kedvence. Nagyon hosszú ideje nem érezte úgy, hogy bárkinek is a kedvence volna.
Szemét szorosan becsukva mélyen beszívta a hideg éjszakai levegőt, és elképzelte, hogy a végtelen fekete űrben lebeg. Súlytalan, gyökértelen, csak sodródik a csillagok
