Tizenkilencedik fejezetAdam be volt rezelve. A Haslop Hall előtt állt, és hol az üres kocsifelhajtót, hol a telefonját nézte: se Declan, se Belasco, se egy nyikkanásnyi üzenet. Be van rezelve. Ezt mondogatták annak idején az iskolában, amikor aggódtak, hogy bajba kerülnek: „Tommo be van rezelve, nem csinálta meg a kémiaháziját.” Adam sosem volt teljesen biztos a népies kifejezés eredetében: talán a betojás sárgás színű eredményére vezethető vissza? Akár igen, akár nem, ő most ezt tette. A pulzusa a drum’n’bass tempójával vetekedett, hála annak a rettenetes érzésnek, hogy Declan Hawley nem fog eljönni. Nem garantálta Timnek, hogy szállítani tudja a Belascót, de amennyire tudta, nem volt B terv, és valószínűleg kevés volt a fantáziája annak elképzelésére, mekkora hisztit vág majd le a menyas
