– Ha nem állok fel rögtön, utánam jött volna?
– Biztos lehet benne.
– Akkor jó. Ezt vártam magától. Adja a kezét. Nem akarom nagyon próbára tenni.
Kilépett a tóból. Csorgott róla a víz.
– Most mit csinálunk, Eszterke?
– Semmi esetre sem csinálunk feltűnést. Nem szeretem, ha nevetnek rajtam. Jöjjön.
– Hová?
– Túl a bokrokon. Oda nem lát senki. Míg az ital lehűl, én megszáradok. Szaladjunk.
– Megfázik, Eszterke – szólt a fiatalember lihegve a futástól.
– Ilyen hőségben?
– A vizes ruhában.
– A ruhát levetem.
– Mi lesz, ha valaki meglát bennünket?
– Ne aggódjék. Szükség törvényt bont. Most hívjam a lányokat, és egyik ad egy bugyit, a másik kombinét, a harmadik esetleg blúzt, és izzadhat a kardigánjában, ha esetleg hozott magával rossz idő esetére, vagy fordítva, nekem kell izzadno
