Az idő melegre fordult, Varga egyre idegesebb lett. Egyik este, úgy kilenc óra előtt, felkereste édesanyját. Előtte alaposan megfigyelte a környéket, a szomszéd villákat, az út mellett parkoló gépkocsikat, és az volt a meggyőződése, hogy a rendőrség nem ellenőrzi édesanyját. Mindezek ellenére, azért nagyon óvatos volt, és nem a villa főbejáratán ment be, hanem azon az oldalkapun, amelyet még az apja csináltatott, hogy azon át szállítsák a tűzifát és a szenet a pincébe. Kulcsa volt az oldalkapuhoz és a pincebejárathoz. Nem gyújtott villanyt, ismerte a járást. A pincéből fel lehetett menni a lakásba. Anyja még nem aludt, a televíziót nézte. Varga beköszönt az előszobából.
– Anyám, eressze le a redőnyöket! – mondta. – Nem akarom, hogy meglássanak.
– Megyek, fiacskám! – mondta az asszony, és
