– Három óra van – mondta Kemény Frigyes, és Baumannról Babára nézett. Az asszony arca kipirult, igaz este tíz óra óta sok konyakot ivott. Folyvást arra gondolt, hogy valahonnan ismeri a fekete, göndör hajú férfit. Nem is az arca volt ismerős, hanem a mozdulatai, a fintora, ahogy a cigarettáját megsodorta. Mondta is neki:
– Furcsa, ezerkilencszázhatvankettőben maga cigarettát sodor, Baumann úr?
– Igen, bárónő. Így magam szabályozom azt a nikotinmennyiséget, amire a szervezetemnek éppen szüksége van. – Tudományos magyarázatba kezdett a kábítószerekről, kijelentvén, hogy a nikotin is az, csak enyhébb, mint a morfium, az LSD, a marihuána vagy a h****n.
Kemény Frigyes egyik emberének, Pongrácz Mártonnak a budakalászi villájában beszélgettek. Pongrácz egy évvel ezelőtt szabadult a Váci Büntet
