Idegenszag1985. július 15-ének éjszakáján, a Keleti pályaudvaron, a Tisza expressz négy fenntartott vagonjába százhúsz ösztöndíjas magyar diák igyekezett betuszkolni a csomagjait. Fejenként négy-öt bőröndöt és néhány táskát hoztunk mindannyian. Az ijesztően idegenszagú vonat szűk kupéiban névsor szerint, négyesével zsúfolódtunk össze.
Pontosan tíz órakor elindultunk. A szeméttel teleszórt peronon a könnyező szülők és a népes rokonság sokáig integetett a lassan távolodó, fáradtzöld vonat után, Anna pedig, ahogy egyre nőtt a távolság, minden pillanatban egy-egy láthatatlan szálat érzett fájdalmasan elpattanni a szívében, ami a múltjához, a szülőföldjéhez, a régi önmagához kötötte.
A huszonhárom órás utazás végén Kijev és egy másfél hónapos nyelvi előkészítő tábor várt ránk, majd pedig a félelmetes-titokzatos Voronyezs…
Második részTerem a vers, mint csillag és a rózsa,
s akár a szépség, oly szükségtelen.
S a koszorús apoteózisokra
csak egy a válasz: – Ki küldte nekem?
Alszunk – s a kőlapon keresztül égi
vendég emel föl négyszirmú csodát.
Értsd meg világ! A dalnok álma érti
a csillagtörvényt s virágformulát.
(Marina Cvetajeva: Terem a vers
Baka István fordítása)