Előjáték az Alapítványhoz

7:

7:

Seldon próbálta meggyőzni Hummint, hogy vigye vissza őt a hotelszobájába, de Hummin hallani sem akart róla.

– Megőrültél? – sziszegte suttogva. – Már ott várnak rád.

– De minden holmim is ott vár.

– Akkor még várniuk kell.

Kisvártatva egy kellemes lakóházhoz értek, és Seldon egy kis szobában találta magát, amely (amennyire ő meg tudta állapítani) akárhol lehetett. Körbenézett az egyszobás garzonlakásban. A hely nagy részét elfoglalta egy szék és asztal, egy ágy, meg egy számítógép-terminál. Semmiféle étkezőhelyet vagy mosdókagylót nem látott, de Hummin eligazította őt a folyosó végén nyíló közös mosdóhelyiség felé. Valaki belépett, mielőtt még Seldon végzett volna a dolgával. Csak egyetlen futó, kíváncsi pillantást vetett rá, azt is inkább Seldon öltözékére, mint őrá, majd félrefordította a tekintetét.

Seldon megemlítette ezt Humminnak, aki a fejét csóválta.

– Meg kell szabadulnunk a ruháidtól. Nagy kár, hogy a Heliconon ennyire ódivatúan öltöztök.

– Áruld el, Hummin, mennyi írható mindebből az élénk képzeleted számlájára? – kérdezte Seldon türelmetlenül. – Már félig-meddig engem is meggyőztél, de közben lehet, hogy az egész csupán…

– A „paranoia” szót keresed?

– Jól van, igen, azt. Lehet, hogy csak a te paranoid képzeleted járatja velünk a bolondját.

– Gondold már végig! – kérte Hummin. – Nem tudom matematikai érvekkel alátámasztani, de láttad a császárt. Ne is tagadd. Akart tőled valamit, és te nem adtad meg neki. Ezt is hiába tagadod. Gyanítom, hogy a jövő részletei érdekelték, te pedig visszautasítottad őt. Demerzel talán azt hiszi, hogy csak úgy teszel, mintha nem lennének a kezedben a részletek; mintha direkt kivárnál, hátha valaki magasabb árat kínál érte egy titkos licitharcban. Ki tudja? Megmondtam már: ha Demerzel akar téged, akkor úgyis elkap, akárhol vagy. Már azelőtt elmondtam, hogy az a két tökkelütött megjelent volna a színen. Én újságíró vagyok, és trantori polgár. Hidd el, pontosan tudom, hogy mennek itt a dolgok. Alemnek kicsúszott a száján: „Ő kell nekünk.” Emlékszel?

– Történetesen igen – felelte Seldon.

– Az ő számára én csak a „másik anyaszomorító” voltam, akit távol kellett tartani, miközben nekilátott az igazi feladatnak, és rád támadt.

Hummin leült a székbe, és az ágyra mutatott.

– Nyújtózz el, Seldon. Helyezkedj el kényelmesen. Akárki küldte is rád ezt a két alakot, bár véleményem szerint biztosan Demerzel volt, másokat is küldhet, úgyhogy először is meg kell szabadulnunk a ruháidtól. Szerintem bármely más heliconi, akit ebben a szektorban elkapnak a saját világa ruházatában, szorult helyzetben lesz mindaddig, amíg be nem bizonyítja, hogy ő nem azonos veled.

– Jaj, ne már!

– Komolyan mondom. Le kell venned ezt a ruhát, és majd atomizáltatjuk… már ha sikerül elég közel jutnunk egy hulladékmegsemmisítő egységhez anélkül, hogy észrevennének. És mielőtt ezt tesszük, szereznem kell neked egy megfelelő trantori öltözéket. Alacsonyabb vagy nálam, ezt figyelembe veszem. Nem számít, ha nem illik rád pontosan…

Seldon tagadóan rázta a fejét.

– Nincs rá pénzem, hogy kifizessem. Legalábbis nálam nincs pénz. Ami kevéske kreditet hoztam, azt a hotel széfjébe tettem.

– Emiatt majd ráérünk máskor aggódni. Egyelőre itt kell maradnod egy-két órát, amíg én megyek, és megszerzem neked a szükséges ruhákat.

Seldon széttárta a kezét, és megadóan sóhajtott.

– Rendben. Ha ez ennyire fontos neked, itt maradok.

– De ugye nem próbálsz visszajutni a szállodádba? Becsületszavadra?

– Matematikusszavamra. De nagyon kínos nekem, hogy ennyi gondot veszel a nyakadba miattam. Ráadásul költségekbe vered magad. Végül is, a Demerzelről hallott összes szöveg ellenére nem igazán akartak ők bántani vagy elhurcolni. Csak azzal fenyegetőztek, hogy letépik rólam a ruhát.

– Nem csak azzal. Ki is akartak vinni az űrrepülőtérre, hogy felrakjanak egy Heliconra induló hiperűrhajóra.

– Az csak egy ostoba fenyegetés volt, nem kell komolyan venni.

– Miért nem?

– Amúgy is visszamegyek a Heliconra. Elmondtam nekik, hogy holnap indulok.

– És még mindig azt tervezed, hogy holnap indulsz? – kérdezte Hummin.

– Persze. Miért?

– Rendkívül nyomós okai vannak, hogy miért ne menj.

Seldon egyszerre feldühödött.

– Ugyan már, Hummin! Nem játszom tovább ezt a játékot. Végeztem az itteni dolgommal, és haza akarok menni. A jegyem ott vár a hotelszobámban. Máskülönben megpróbálnám becserélni őket egy mai járatra. Komolyan mondom.

– Nem mehetsz vissza a Heliconra.

Seldon elvörösödött.

– Miért nem? Ott is várnak rám?

Hummin bólintott.

– Ne légy dühös, Seldon. Igen, már ott fognak várni rád. Hallgass ide. Ha most visszamész a Heliconra, ennyi erővel Demerzel foglya is lehetnél. A Helicon egy jó és biztos birodalmi terület. Történt valaha is, hogy a Helicon fellázadt, vagy egy császárellenes erő zászlaja mögé állt volna?

– Nem, soha, méghozzá jó okkal. Nagyobb bolygóvilágok veszik körül. A birodalmi békétől függ a biztonsága.

– Pontosan! Ezért a Heliconon állomásozó birodalmi erők joggal számíthatnak a helyi kormány teljes együttműködésére. Minden pillanatban folyamatos megfigyelés alatt állnál. Demerzel bármikor magához rendelhetne, amikor csak akar. És erről még csak tudomásod sem lenne, ha én most nem figyelmeztetnélek rá, hanem nyugodtan és nyíltan dolgoznál tovább, hamis biztonságérzettel telve.

– Ez egyszerűen nevetséges. Ha a Heliconon akarna tudni engem, miért nem hagyott egyszerűen békén? Hiszen amúgy is azt terveztem, hogy holnap visszamegyek oda. Miért akarta volna rám küldeni azt a két gengszterpalántát, csak hogy pár órával megsürgesse a dolgot, és megkockáztassa, hogy ezzel óvatosságra késztet?

– Miért kellene azt hinnie, hogy felkelti a gyanakvásod? Hiszen nem tudta, hogy melletted leszek, és megosztom veled mindazt, amit te csak az én paranoiámnak tartasz.

– De ha el is tekintünk attól a kérdéstől, hogy esetleg figyelmeztet, mire lett volna jó ez a nagy felhajtás, csak hogy pár órával megsürgessen?

– Talán mert épp attól tartott, hogy meggondolod magad.

– Igazán? És hová mennék, ha nem haza? Ha tényleg bármikor elfogathat a Heliconon, ugyanezt bárhol másutt is megteheti, nem? Rám találhatna… akár az Anakreónon, jó tízezer parszekkel távolabb, ha netán a fejembe venném, hogy odamegyek. Mit számít a távolság egy hipertéri űrhajónak? Még ha találnék is egy olyan világot, amely nem hódolt úgy be a birodalmi erőknek, mint a Helicon, melyik világ lázad ellene nyíltan? A Birodalomban béke uralkodik. Habár egyes világokon ma is neheztelnek a múlt igazságtalanságai miatt, egyik sem fog nyíltan szembeszállni a fegyveres császári erőkkel csak azért, hogy engem megvédjen. Ráadásul a Heliconon kívül sehol másutt nem lennék helybéli állampolgár, így az ottaniak még csak elvi kérdést sem csinálnának abból, hogy segítsenek távol tartani a Birodalmat.

Hummin türelmesen hallgatta, aprókat biccentett, de ugyanolyan komoly és rendíthetetlen maradt, mint eddig.

– Mindaz, amit elmondtál, igaz – szólalt meg végül. – De van egy világ, amely valójában nem áll a császár teljes irányítása alatt. Szerintem pont ez az, ami aggasztja Demerzelt.

Seldon eltöprengett, gondolatban átfutott a közelmúlt eseményein, és azon kapta magát, hogy nem tud megnevezni egyetlen olyan világot sem, ahol a császári erők tehetetlenek lennének.

– Melyik az a világ? – kérdezte végül.

– Most is ott vagy – felelte Hummin. – Úgy hiszem, épp ez teszi olyan veszélyessé a helyzetedet Demerzel szemében. Nem annyira amiatt aggódik, hogy visszakerülj a Heliconra; sokkal inkább azt szeretné, hogy távozz a Trantorról, mielőtt még bármilyen okból felmerülne benned, hogy itt maradj, akár csak turistamániából.

A két férfi egy darabig csendben ült.

– Még hogy a Trantor! – fakadt ki végül cinikusan Seldon. – Az egész Birodalom fővárosa, a körülötte keringő űrállomással, rajta a birodalmi flotta első számú bázisával, ahol az egész hadsereg legjobb taktikai egységeit szállásolták el? Ha úgy hiszed, hogy a Trantor az a biztonságos világ, amiről beszélsz, akkor nemcsak paranoiás vagy, de egyenesen téveszmés.

– Nem! Te külvilági vagy, Seldon. Nem tudod, milyenek a trantori viszonyok. Negyvenmilliárd ember él itt. Olyan világ is csak kevés van, ahol a lakosság száma ennek a tizede. Elképzelhetetlen technológiai és kulturális összetettség található ezen a bolygón. Mi most a Császári szektorban tartózkodunk, ahol a legmagasabb az életszínvonal az egész Galaxisban, és teljes egészében a császári tisztviselők lakják. A bolygó más területein azonban még összesen több mint nyolcszáz további szektor is létezik, amelyek némelyikének szubkultúrája gyökeresen eltér az ittenitől, és a többségük érinthetetlen a császári erők számára.

– Miért az?

– A Birodalom nem léphet fel komoly erőszakkal a Trantor ellen. Ha így tenne, szükségszerűen megzavarná annak a technológiának valamely aspektusát, amely zavartalanságától az egész bolygó működése függ. Ez a technológia olyannyira átsző itt mindent, hogy ha az egyik összekapcsolódó rendszer összeroppan, azzal az egész megbénul. Hidd el nekem, Seldon, mi itt a Trantoron közvetlen tanúi lehetünk, mi történik, amikor egy földrengést nem sikerül időben letompítani, egy vulkánkitörést biztonságosan elvezetni, egy vihart hatástalanítani, vagy ha egyszerűen csak valami emberi mulasztás elkerüli a figyelmünket. Olyankor az egész bolygó meginog, és minden erőfeszítésünkre szükség van az egyensúly mielőbbi helyreállításához.

– Még sosem hallottam ilyesmiről.

Hummin arcán futó mosoly villant át.

– Persze hogy nem. Mit gondolsz, a Birodalom világgá kürtölné a központi planéta ilyen komoly gyengeségét? Én azonban újságíróként akkor is tudom, mi történik, amikor a külső világok nem; még amikor maga a trantori lakosság jó része sem sejt semmit, mert a császári nyomásnak az áll az érdekében, hogy eltussoljon bizonyos eseményeket. Higgy nekem! A császár jól tudja, és Eto Demerzel is, még ha te nem is vagy még tisztában ezzel, hogy a Trantor életének megzavarása az egész Birodalom vesztét okozhatja.

– Akkor hát azt javaslod, hogy épp ezért maradjak a Trantoron?

– Igen. Én el tudlak vinni egy olyan helyre itt a Trantoron, ahol abszolút biztonságban leszel Demerzeltől. És ehhez nem kell megváltoztatnod a neved, teljesen nyíltan tevékenykedhetsz, és mégsem tud majd hozzád sem érni. Szerintem ezért akart akár erőszakkal is mielőbb eltávolíttatni a Trantorról. És ha a sors különös fordulata révén nem futunk össze, és ha nem tudod ilyen meglepően jól megvédeni magad, akkor sikerrel is járt volna a terve.

– De meddig kell itt maradnom a Trantoron?

– Ameddig a biztonságod megkívánja, Seldon. Az is lehet, hogy egészen az életed végéig.