Athén, végállomás

Adél

ADÉLNem igazán lehet ezt feldolgozni, tudja, érzi. És mégis, ő reagál a lehető leggyorsabban, amikor megszólal a csengő. Ott ül nála az évekkel ezelőtt eltűnt, bűnözőként nyilvántartott apja, aki nemcsak az ő gyönyörű anyját hagyta el, hanem őket, a gyerekeket is, és szépen visszajött, valami karibi nővel, elég valószínű, hogy prostituálttal, aki a lánya lehetne… Visszatért, és még van ereje mosolyogni, meg könnyezni, és neki, Adélnak nincs annyi ereje, hogy ne ölelje át viszonzásul, hogy ne suttogja azt a fülébe, hogy apa, nagyon szeretlek.

Azonban mielőtt kitárná az ajtót, megtorpan. És ha fegyverrel áll ott valaki? Ha ott a rendőrség, vagy ami még ijesztőbb, egy bűnöző, egy bérgyilkos, aki az apját keresi? Legalábbis a filmekben így történik.

– Hi, darling – löki be az ajtót Miran, amint Adél elfordítja a kulcsot a zárban. A gyönyörű albán balett-táncos fiú haja csapzott az athéni forróságtól, arca nedves az izzadtságtól, a pólója rátapad izmos mellkasára. Még a szokásosnál is izgatóbb Adél számára, de csak egy percre mered a srácra tágra nyílt szemmel, rögtön utána átsuhan az agyán a képtelen gondolat: hátha Miran az apjáért jött, és vissza is löki az ajtót.

– Mi van veled? Baj van? – akasztja be a lábát az ajtóba hihetetlen reflexszel Miran.

– Nem akarom, hogy begyere. Most hagyj magamra – kéri suttogva, de az albán fiú tekintete azonnal olyan vad lesz, mint aki most kapja rajta a feleségét a legjobb barátjával. Térdével újra belöki az ajtót, és Adél immár nem képes visszacsukni. Zihálva figyeli a szerelmét, ahogy az megvadult tekintettel, mint egy feldühödött bika, indul a lakás belseje felé ruganyos, de határozott, hosszú léptekkel. A farmer majdnem szétszakad rajta, mire beér.

És aztán nagy, hisztérikus sírás-röhögés, eldönthetetlen. Mire Adél beér a szobába, már csak azt látja, hogy az anyja ott ölelkezik Mirannal, a szűk szoba közepén, és rajtuk kívül senki más nincs a helyiségben.

Az apja szőrén-szálán eltűnt.

Adél csatlakozik a röhögős társasághoz, a nevetése felszabadult, de folyik a könny végig az arcán, ahogy átöleli a két embert.

Egyáltalán nem tudja, mi lesz ebből, és hogy hová tűnt az apja, de most érzi, kisimultak a vonásai és talán rendben lesznek a dolgok.