Sok szempontból, illedelmesen vissza kellett volna utasítanom az ajánlatot. Helyette, nemcsak magamat, de Bent is meglepve, így feleltem:
– Oké. Jó ötlet! – És hagytam, hogy az autójához vezessen.
Útközben elaludtam, újra meglepve magam azzal, hogy semmibe vettem a saját biztonságomat. Megérdemeltem volna, hogy egy rémisztő, düledező kalyibában ébredjek az erdő közepén. Tisztán láttam a fejemben. Egy fejsze lett volna a falnak támasztva egy ócska hintaszék mellett, ami magától hintázik. Természetesen térerő nincs.
Megkönnyebbültem, amikor egy teljesen átlagos utcában álltunk meg, nem pedig egy horrorfilm helyszínén. Még így is elkapott az a pár másodperc pánik, amit azelőtt éltem át, hogy Ben megrázta volna a vállam. Arra aztán felriadtam. Amikor kinyitottam a szemem, a traumatizált agy
