– Pénzt ajánlott neked? Mármint a taxipénzen kívül? – kérdezte Julia hitetlenül.
– Aha – feleltem, és ugyanúgy, mint amikor Ben felhozta a témát, most is kellemetlenül éreztem magam.
– Csak egy kölcsön, amíg helyreállnak a dolgok – érvelt, mintha idegennek pénzt kölcsönözni mindennapi dolog lenne.
– Nem fogadhatom el – mondtam, és éreztem, ahogy melegség önti el az arcom –, mármint, köszi az ajánlatot, nagyon kedves tőled, de rosszul érezném magam, ha elfogadnám.
– Úgy állítod be, mintha lopnál.
Kínosan feszengve néztem ki a szélvédőn, és próbáltam valamire fókuszálni, ami nem a mellettem ülő férfi.
– Ne értsd félre, de beszéltél már valakivel a furcsa hőskomplexusodról?
Zavarodottnak tűnt, és egészen addig észre sem vette, hogy zöldre váltott a lámpa, amíg valaki rá nem dudált.
–
