– Mire gondolsz?
– Tetszel Bennek. Nagyon is.
Megráztam a fejem, a szemetet a kukába öntöttem.
– Csak egy jó barát – feleltem.
– Ez több annál. De tetszettél már ezelőtt is pasiknak. Miért ne tetszenél nekik? Csodálatos vagy.
– Te meg elfogult.
Julia mosolyogva kitöltött két bögre kávét.
– Lehet. De elég értelmes ahhoz, hogy lássam, ez most más.
– Miben más?
Izgatottan csillogott a szeme, pont úgy, mint a lányának, amikor meglátta a delfint.
– Mert most, kedves félénk barátnőm, ő is tetszik neked, csak még halvány sejtésed sincs róla.
Nem tudtam mit mondani, mert a két férfi visszatért. Olajos kezüket a konyharuhákba törölték. A válaszom így a fejemben maradt.
Igazából, már tudom. Egy ideje tudom. És őszintén szólva, baromira megrémiszt.
– Szimpatikusak a barátaid. – Ben törte
