9. FEJEZETRég hallottam anyám nevetését egy férfi hangjával keveredve, ami nem az apámhoz tartozott. A hang megállított a konyha előtt, és kissé összeszorította a gyomrom. Olyan érzés töltött el, mint amikor egy nem létező lépcsőre lép az ember. Megráztam a fejem, és bosszankodtam, amiért átaludtam az ébresztőm. Hatalmas bunkóság volt magára hagyni Bent a szüleimmel, főleg, hogy most ismerkedtek meg, de amikor kinyitottam a konyhaajtót, és láttam, ahogy boldogan lekváros pirítóst eszik, eltűnt a bűntudatom.
– Jó reggelt, álomszuszék! – köszöntött anyám. Rózsaszínű volt az arca, és teljesen ledöbbentett a hangjában csengő öröm.
Ben mosolya meleg volt, és megcsillant a szeme, amikor a bögréje felett rám nézett. Amíg aludtam, neki valahogy sikerült meghódítania egypár nyugdíjast. Vajon hogy
