Magából a fiúból nem sokat lehetett látni. Egy matrácfekhely volt neki a teraszon készítve: a nap nagy részében ott feküdt, s fogyasztotta a tejet és vajat, csak az esernyőt lehetett látni, amellyel a helyét védték a naptól, vagy magát a fejét, helyesebben a szőke hajat rajta, ha az esernyőt félretéve fekhelyéről, föltápászkodott. Nem volt olyan művészhaja, mint Anisfeld Döncinek, a helybeli karmesterjelöltnek: egyszerű, sima, oldalt választós szőke frizurát hordott. Egyszer látták őt az udvarra lejönni: az arca hosszú és sovány volt. Micikének sehogy sem fért a fejébe, hogy tud annyit feküdni ott: de a keresztmama azt mondta, hogy a művészi munka nagyon megerőlteti az idegeket, ahhoz kell most a fekvés, hogy az idegei megnyugodjanak. Keresztmama már a nyelvtanárnőt is elfogta, s a vendégf
